Overlord

16.07.2007

Ez aztán tényleg saját egyéniséggel rendelkező játék! Ahelyett, hogy a “jó oldalnak” segítenénk, és visszaállítanánk a békét a világon (legyen az bármilyen világ), az Overlord célja pontosan ennek az ellenkezője. Keltsünk mindenütt káoszt, és hagyjuk a pusztítás nyomait magunk mögött.

Ebben az akció/fantasy szerepjátékban a sötét úr szerepét öltjük magunkra, aki meglepően hasonlít Sauron-ra a “Gyűrűk Urá”-ból, és egyúttal a nevét (Overlord) is adta a Codemasters legújabb játékához. Overlordot harmadik személyű perspektívából kell átvezetni a gyönyörű fantasy világon, miközben számos kisebb-nagyobb feladatot kell végrehajtani. Ugyanakkor szabadon dönthetünk afelől, hogy a nemes, avagy a rossz utat választjuk.

Gnarl, a manók vezetője lesz a segítségünkre az Overlord irányításának megismerésében, miután a gonosz manókat (kedves megszólításuk “csatlósok”) kimentjük a lerombolt torony romjai alól. Ez a rövid, ám nagyon jó tutorial segít elsajátítani, hogyan verjük be valakinek a fejét, mielőtt harcba indulnánk más lényekkel. Egy kis bevezető rész után az irányítást már szinte ösztönösen végezzük. A jobb egérgombbal eresztjük szabadon a manókat, míg a bal egérgomb megnyomásával visszahívhatjuk magunkhoz a kis csibészeket. A WASD gombok segítségével irányíthatjuk az Overlordot, a szóköz lenyomásával pedig az éppen a kezünk ügyében lévő fegyverrel harcolhatunk. A mindent eldöntő küzdelmeknél ugyanakkor célszerűbb kis segítőinket bevetni. Engedjük szabadon a manókat a jobb egérgombbal, és ők azonnal megtámadnak mindent, ami nem a mi oldalunkon áll – beleértve bármit, amit el lehet pusztítani, vagy ki lehet fosztani. A csatlósainkat kiválasztott tárgyakhoz, vagy célpontokhoz is küldhetjük a Shift billentyű lenyomásával. Amennyiben még így sem boldogulunk, még mindig adott egy harmadik lehetőség. Amennyiben mindkét egérgombot egyszerre nyomjuk le, közvetlenül irányíthatjuk a manóinkat.

Ez leginkább úgy hangzik, mint egy Smarties reklám, de valójában a segítségül hívható manók fajtáira vonatkozik. Mint ahogy már valószínűleg kitaláltad, négy fajról beszélünk. A barna manók már a kezdetektől fogva velünk vannak, de a többiek megszerzéséhez fel kell kutatni a varázskövüket, és át kell teleportálni a saját tornyunkba.

Ezeknek a kis energikus lényeknek (akik mellesleg gyanúsan hasonlítanak Steven Spielberg Szörnyecskéire) különböző képességeik vannak. A barna manók a harcosok, ők ütik a legnagyobbat (mint általában a fantasy szerepjátékokban), és fizikailag is ők állják leginkább a sarat. A piros manókkal rögtön az első órányi játék után találkozunk. Ezek a kis fickók nem túl jók közelharcban, de némi távolságból tűzlabdákat hajigálnak az ellenségre, amely elég komoly sérüléseket okoz. Amennyiben pedig bármi az utunkba kerül, eloltják az égő akadályokat. A zöld manók segítségével utat vághatunk a méreggel szennyeződött területeken, harc közben pedig akkor okozzák a legnagyobb sérülést, ha hátulról támadnak. Ugyanakkor ha hagyjuk őket szemből támadni, nagyon hamar elesnek. És végül, de nem utolsósorban, a kék manók. Ők szintén nem kifejezetten csatára termettek, de át tudnak gyalogolni a vízen (amit a többi manó nem tud) és vissza tudják hozni elesett bajtársaikat a halálból. Ez egyre fontosabbá válik majd, ahogyan haladunk a játékban, mivel manóvermekre egyre ritkábban fogunk bukkanni. Ezen kívül a kis gnómok fel tudják magukat vértezni a legyőzött ellenfelek fegyvereivel, és ezzel képesek fejleszteni saját küzdőképességüket. Éppen ezért okosabb, ha nem küldjük az egész sereget a halálba gondolkodás nélkül.

Az Overlord mindkettőt ötvözi, de 70%-ban inkább több a billentyűcsapkodás, mint a stratégia. Egyes esetekben okosabban tesszük, ha bizonyos ellenfeleket csak távolabbról, vagy hátulról támadunk meg, de a legtöbb esetben a trükk mindössze annyiból áll, hogy elegendő “barnát” küldünk az ellenségre. A parancsunkkal irányítható manók száma attól függ, hogy hány céltárgyat találunk a toronyhoz a játék során. Minél több céltárgyat találunk, annál több manó áll majd rendelkezésünkre. Amint összeáll egy 25 felfegyverzett csatlósból álló sereg, semmi sem állhat többé felsőbbrendű uralmunk útjába: felaprítanak minden ellenséget. A többi manófajt csak akkor kell bevetnünk, ha másodlagos képességeikre van szükség, ami egy idő után kissé unalmassá teszi a játékot. Valamivel nagyobb taktikai változatosság jól jöhetett volna ennél a pontnál.

Mindent összevetve az Overlord becsülettel megállja a helyét, annak lehetősége pedig, hogy megválaszthassuk: jók, vagy gonoszak akarunk épp lenni, szintén befolyásolja mind a tornyunk, mind a karakterünk megjelenését. Egy további szellemes ötlet a játékban, hogy az összegyűjtött pénzből javíthatunk tornyunk vizuális megjelenésén, anélkül, hogy ez kihatna romlottsági szintünkre.

Az Overlord egyértelműen egy akciójáték. Ugyanakkor bizonyosan van benne némi fantasy-szerepjáték él is. Kovácsoltathatunk fegyvereket is (amint teljesítjük a kohászok felkutatásának küldetését), ami megnöveli romlottsági szintünket. Ahhoz, hogy a fegyver még nagyobbat szóljon, beleolvaszthatjuk a toronyban fogva tartott manók lelkét is. Ekkor a kis segítőink egy komikus animációban ugrálnak bele az olvadt vasba.

Most térjünk rá az Overlord megjelenésére Az Overlordban sok mindennel találkozhatsz békés, színes városoktól kezdve kastélyok romjain keresztül egészen a misztikus erdőkig, ami egy trendi, de közel sem a legmagasabb szintű grafikus motoron alapul. Az egész játékot kedves, képregényszerű animációkkal tették még élvezhetőbbé. Ettől függetlenül a karakteranimációk helyenként kissé szemcsések, az Overlord futó animációs sorozatai pedig lehetnének kicsit jobbak is.

Az Overlord nyilvánvalóan jó néhány hangulatos elemet kölcsönzött egyéb művekből. A “félszerzeteket” és otthonaikat nyilvánvalóan a “Gyűrűk Ura” hobbitjairól másolták, a teljes páncélzatban díszelgő Overlord pedig (mint ahogy már említettük) teljesen úgy néz ki, mint Sauron, míg a kis manók Steven Spielberg hírhedt Szörnyecskéire hasonlítanak.

A háttérzene kellemes, ugyanakkor a frázisokat folyamatosan ismétli az NPC (majdnem minden másodpercben), ami néha roppant idegesítő.