Medal of Honor

2007/09/21

Mindenki tudja, hogy néhány Medal of Honor: Airborne-játék nem igazán követte a valós történelmi eseményeket (kivéve a Medal of Honor: Allied Assault-ot), hanem ehelyett inkább intenzív harci élményt akart nyújtani. A helyszínek azonban valós helyeken alapulnak, és nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy vadonatúj forgatókönyvekkel lepjék meg a játékosokat. A játékosok, akik már ismerik a sorozat korábbi játékait vagy a többi hasonló játékot, mint például a Call of Duty, új helyszíneket és új, változatos szórakoztatást igényelnek. Ennek megfelelően itt olyan szinteket kell végigjátszani, amik ebben a formában soha egyetlen más játékban sem szerepeltek; és az ejtőernyős földet érés lehetővé teszi, hogy egészen más perspektívából tekintsük meg a harcmezőt. A második világháborúban játszódó első személyű shooter játék cselekménye nem éppen eredeti, de a nagyszerű epizódok megfelelően drámai hangulatot keltenek.

Amerikai ejtőernyősök vagyunk, akiknek rövid tájékoztatást követően a felszín fölé kell repülniük, és egy adott pont fölött ki kell ugraniuk a robajló gépmadárból. A játékos földet érési pozíciója lényeges lehet a csata kimenetelét illetően. A landolási helyzet kiválasztásától függően nagyon különböző módokon lehet átélni a játékot. A nagyjából biztonságos földet érési pozíciókat zöld füst jelzi, és itt gyakran ellátmányt vagy felszerelést találunk. Ha magaslaton landolunk, a misszió elején nagyszámú ellenfelet kiiktathatunk, így biztonságosabbá téve az előrejutást. Ha a landolási pozíció jelöletlen, időnként meglepett és vérszomjas ellenfelek között találhatjuk magunkat, és először a túlélésért kell megküzdenünk. Minden felszínen további öt titkos landolási zóna van, melyek sikeres eléréséért meghatározott jutalmat kapunk.

A játékost már a Medal of Honor: Airborne legelső néhány percében az akció kellős közepébe lökik. Azonban hamar világossá válik, hogy a játék alapelvei nem is olyan sokat változtak. A Medal of Honor: Airborne gyors akciójáték, kitűnő háttérrel. A vezérlés klasszikus, és az ejtőernyős megközelítéstől eltekintve ezen a téren semmi újdonság nincs. A földet érési pozíciót az irány billentyűk segítségével lehet meghatározni landolás közben. Ám ezzel óvatosan kell bánni. Ha rossz szögből érkezünk vagy nem a megfelelő pillanatban nyomjuk le az előre billentyűt, akkor hasra zuhanunk, ami azt jelenti, hogy az ejtőernyősünknek több időre lesz szüksége, hogy készen álljon a harcra. A jó landolás azonban lehetővé teszi, hogy belevessük magunkat az akcióba.

Boyd Travers közlegény szerepében játszunk, és a bőrében különböző missziós célokat kell teljesítenünk. Leggyakrabban ez azt jelenti, hogy semlegesítenünk kell a tüzérséget vagy más objektumokat; és segítséget is kapunk pár bajtárstól a golyózápor közepette. Néha ki kell iktatnunk egy tankot vagy egy mesterlövészt, de a szabotázs az elsődleges cél. A bajtársak időnként elsütik a fegyvert, de biztosítás helyett inkább csak a hangulat kedvéért vannak jelen. Mindig nálunk lehet egy kézifegyver és két nehézfegyver, kiegészítve számos gránáttal. Ha sikerült elsajátítani a fegyver használatát, három szinttel továbbfejleszthetjük, ami elég érdekes rendszer. A fejlesztések eredményeként nagyobb rombolást végezhetünk, vagy gyorsabban tudunk tölteni, vagy kisebbet rúg a fegyver. Néhány esetben még választhatunk távcsövet, bajonettet vagy gránátvetőt kiegészítőként a fegyverünkhöz minden egyes misszió megkezdése előtt.

A Medal of Honor: Airborne még mindig szórakoztató a legelejétől fogva, még ha számtalan más hasonló játékot is játszottunk már végig. A valósághű fegyverarzenál és a szenzációs zenével kihangsúlyozott nagyszerű háttér mindebben nagy szerepet játszik. A megsebesített ellenfelek animációja gyönyör a szemnek, amihez egyetlen, jelenleg a piacon kapható játék sem ér fel; hihetetlenül realisztikusan rogynak össze a bombatölcsér peremén, vagy messze repülnek, ha gránáttalálat éri őket. Emiatt a Medal of Honor: Airborne csak azoknak ajánlható, akik nem nagyon érzékenyek. A játék különösen lenyűgöző, ha nagyszámú ellenfél jelenik meg. Számos ellenfél támadása közben a közelben becsapódó gránátok és a fülünk mellett elsüvítő lövedékek (amik füstcsíkot húznak maguk után) garantáltan megnöveli a pulzusszámot.

Az összes jó benyomás ellenére a Medal of Honor: Airborne időnként azért hagyott kellemetlen szájízt maga után. A mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy az ellenfelek vagy a bajtársak menedéket keressenek egy bombatölcsér vagy tankcsapda mögött, és tüzelés közben mindkét fél képes helyzetet változtatni, ám javarészt úgy tűnik, hogy értelmetlenül és véletlenszerűen teszik mindezt. Néha az ellenfél nem viszonozza a tüzet, vagy kimenekülnek a bunkerből, amibe épp beledobtunk egy gránátot, és a szemünk előtt a falhoz lapulnak. Ez nem igazán jó fedezék; akár a fal másik oldalán is maradhattak volna…

Bár a játék olyan helyzetekben a legjobb, amikor sok ellenféllel kerülünk szembe, vannak pillanatok, amikor a jóból is megárt a sok. Ha meghalsz, mindig az elején kell kezdened a levegőben, és néha lelőnek, mielőtt földet érnél. A már legyőzött ellenfelek is mindig ugyanott jelennek meg újra „respawn” után, és különösen az éles lövészek mennek majd az idegeidre, akik körülveszik a landolási zónát és minden oldalról tűz alá vesznek.

A Medal of Honor: Airborne-ban a felszínek elég nagyok és a nyílt tér rendkívül meggyőző. Mivel ejtőernyővel közelítünk, bárhová lehet menni, ami számtalan lehetőséget és stratégiát enged meg. A környezet és a panoráma elég jól illik a helyszínhez, de sajnos a felszíni szerkezet bizonyos körülmények között könnyen korrodál, amely következtében kissé élettelennek látszik. Sok helyszín azért elegendő hangulatot teremt a lángoló objektumok, becsapódó légi járművek, a légvédelmi tűz, vagy a folyamatosan szállingózó ejtőernyősök segítségével. Ám a felszín nagysága néha hátrány is, és bár világosan meg vannak jelölve, sok erőfeszítésbe telik a következő objektumhoz való eljutás az egyes missziók során. Jobb, ha felkészülünk a hosszú menetelésekre, mielőtt folytathatjuk a harcot.

Az utolsó küldetés előtt különféle ellenfelekkel találkozunk, beleértve pár szuperkatonát, akik gépfegyverekkel vagy páncélököllel vannak felfegyverezve. A típustól függően az ellenfél kiiktatásához számos találatra is szükség lehet, és néha a seregnyi elit kommandóssal való küzdelem felemésztheti az összes életpontunkat. Az életindikátor négy négyzetből áll, amik maguktól feltöltődnek, ha kis ideig nem kapunk találatot. A teljes feltöltéshez el kell használnunk egy rendelkezésre álló elsősegélycsomagot. Mindezek ellenére a játék jól halad és a megfelelő pillanatban már úton is vagyunk a következő cél vagy rendeltetési hely felé.

Mindjárt az elején egy kis kritika: nincs LAN-funkció a Medal of Honor: Airborne multiplayer részében. Csak az EA saját hálózatában tudtunk játszani, amihez egy meglévő postafiók szükséges. Háromféle mód van a Medal of Honor: Airborne multiplayer részében. Az „Airborne Teammatch”-ben a Tengelyhatalmaknak kell az égből potyogó Szövetségesek ellen harcolniuk. Az adott idő alatt legtöbb fraget gyűjtő csapat nyer. A másik mód, a „Regular Teammatch” ehhez hasonlít, de a Szövetségesek az ejtőernyőzés helyett itt már a földön nyüzsögnek. A szerverek hiányából adódóan ezt nem tudtuk letesztelni, mivel a 10 elérhető szerver közül ez egyiken sem volt aktiválva. A harmadik multiplayer módban adott célokat kell elérni. Mindkét csapatnak 3 zászlót kell megkaparintania (a Battlefield 2-höz hasonlóan), amely során minden egyes zászló megszerzéséhez két katonára van szükség. Az a csapat nyer, amelyik a legtöbb zászlót a leghosszabb ideig képes megtartani.

A Tengelyhatalmak stratégiailag előnytelen pozíciójából adódóan jelenleg a csapatok közötti erőegyensúly nem egészen igazságos. Mint említettük, a Medal of Honor: Airborne megjelenését követő első pár napban nem állt rendelkezésre elég szerver, hogy kielégítse minden játékos igényét. Amikor ki akartuk próbálni a multiplayer funkciót, csak 10 szerver volt elérhető, és a legtöbb foglalt volt vagy jelszót kért. Azokat, akik szeretnének egy-egy gyors menetet játszani a Medal of Honor: Airborne-nal, csalódás fog érni. Az 1.1 patchtől, amely dedikált változatban is lesz kapható, várható ennek a hibának a kiküszöbölése.

A Medal of Honor: Airborne legtöbb epizódja igazán jól sikerült. A robbanások és a nehézlövegek torkolattüzei szenzációsan néznek ki. Csodálatos megfigyelni, ahogy a virtuális látás megváltozik, ahogy kilépünk a sötét bunkerből (amikor a szem még a sötéthez van szokva), és kilépünk a világosra. A háborús eseményeket körülvevő háttér is alkalomhoz illő, és a horizonton emelkedő füstoszlopok gyönyörűen kiegészítik a helyszínt. Pár vágási hiba (ami deformációt okozhat, vagy aminek következtében az eltalált ellenfél kimerevedik) és néhány túlexponált rész vagy elem elrontja az egyébként lenyűgöző grafika által nyújtott összképet.

Ami a zenét illeti, elődeihez hasonlóan a Medal of Honor: Airborne is kiemelkedő. A kiáltásra a környezethez illő választ kapunk, és már maga a zene is gyakran elég a fantasztikus hangulat megteremtéséhez. Néhány fegyver kicsit tompán vagy ércesen hangzik, de az egyébként bombasztikus hangeffektusoknak köszönhetően ez nem nagyon zavaró. Ritka eset, hogy egy játék hangzása ennyire sokat hozzátesz az élményhez. Egészében véve a grafika, de leginkább a zene nagyon meggyőző a Medal of Honor: Airborne-ban.